A hülyeség kora - Páty

Mai biciklis kutyasétáltatásom közben egy igazán érdekes dolgot sikerült fényképeznem. Tulajdonképpen bármikor fényképezhettem volna, hiszen nincs olyan hét, amikor ne kerülne egy-egy újabb kupac szemét a fenyvesbe. vagy épp az oda vezető út szegélyezte szántóföldre. Íme:

Vajon mi járhatott annak a fejében, aki lekanyarodott a főútról, elzötyögött autójával kb másfél kilómétert a sittel és vasbetonnal telehordott szántóföldet keresztülszelő földúton, majd kirakta a szemetét a természetvédelmi terület kellős közepén? Apropó vasbeton. Nem mai kupac, de igen életveszélyes helyre került még nyáron egy adag vasbeton törmelék kiálló drótokkal. Egy hosszú lejtő utáni domb kellős közepére ettől a kupactól nem messze. Pont oda, ahova egyébként kerékpárral érkezni szoktam, ha egy lendületes gurulás alkalmával ugratok. Első alkalommal majdnem sikerült is telibetalálnom ezt a “szeretetkupacot”. A munkát otthonhagyva ilyenkor ráadásul nem is viszek telefont, tehát ha épp keresztülszúr egy drót, segítséget sem tudok kérni. Biztos lehet abban az, aki odavitte, hogy megtalálom és élete végéig kísértem.

A másik dolog, amit nem igazán értek, az az autós kirándulók. Megpróbálom körülírni, hogy miért, illetve talán egyszerűbb leírni, amit látok. Család beül az amúgy magyar utakon való kátyús közlekedésre is majdnem alkalmatlan autóba, maga alatt görgeti a vasbetondarabokat métereken keresztül (saját szememmel láttam) majd az autó mellett valahol, ahol elég szépen süt a nap, illetve nyáron elég árnyékot adnak a fák, leterítik a pokrócukat. Labdázás, uzsonna, majd irány haza. “Jajj de jót kirándultunk!”. Valóban, én meg nem értem az egészet. Minek az autó? A fenyvesnek van egész nagy parkolója (igaz, a széttört tiltó tábla ellenére van ott néhány zsák szemét is), de valójában egész messziről is könnyen meg lehet közelíteni a Fenyvest akár gyalog, akár kerékpárral.

A közeljövőben problémát fognak jelenteni a quadok és cross motorok is. Most még nem, hiszen az a néhány hobbista szerintem nem tud akkora port és dagonyát csinálni, ráadásul a Biatorbágy felé eső, nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló terület sokkal alkalmasabb az off-road élvezetek számára, ahol ráadásul nem is nagyon zavar senkit.

Még valami, amit még fontosnak tartok megemlíteni. A faluból az erdőbe vezető egyetlen út a Mélyárok utcán keresztül vezet, ahol többen is tartanak kutyát az alapvető kutyatartási kultúra szabályaira fittyet hányva, sőt egyenesen szembe menve azzal. Tipikus cigány kutyák: gazdája nincs, ha épp rátámad valakire, viszont azért annyira mégiscsak kutya, hogy néha meg van kötve és kap valamit enni, különben már nem lenne. Kerítés híján pedig leginkább az utcán kóborol. Ezen az utcán szinte nem lehet úgy végigmenni, hogy ne ugasson körbe egy-egy példány ezekből. Abba bele sem merek gondolni, hogy egy kismama hogyan tolna itt végig babakocsit.

Szóval nagyon nagy gondolkodásbeli problémák vannak az emberekkel, de ezzel nem hiszem, hogy újat mondok bárkinek is. Kicsit vidámabb dolog, itt egy egészen jó kép, ami ugyanazon a napon készült a biatorbágyi útról a fenyvesbe tartva (bal olalon a képek)