Úton a fenyvesbe vizslával

Heti háromszor. Vagy ha tehetem, még annál is sűrűbben. Van egy telek a Mézeshegyen, amit művelek. Most épp paradicsomot kötöztem fel, de nem ez a lényeg. Vitéz, a vizslánk imád futni így mindig viszem magammal. Az új kamerát le is teszteltem. Annyira tetszik, hogy lesz még ilyen videó.

A kamerát a bicikli kormányrúdjára ragasztottam a tartókonzoljával együtt, mivel a konzol, ami jár hozzá nem bírja a fellépő erőhatásokat és a kamera az első huppanó után a földet bámulja vagy épp az eget. Attól függően, hogy merre irányulnak a rá ható G erők.

Reményeim szerint holnapra megérkezik a kerékpárboltba egy szép méretes kerékpár, így végre lecserélhetem a gagyi bevásárlóközpontos biciklimet. Ami amúgy már a vázon kívül nem is gagyi, tehát benne van már egy normális bicikli ára felniben, fékekben és az összes felszerelésében, mivel mindig letörött, elgörbült vagy leesett róla valami, amit persze minőségi cuccokra cseréltem. A gumik például két hónap alatt kirepedeztek. Nem is értem, hogy gondolják, hogy ezért pénzt kérjenek.

Mára ígérték az összerakott biciklit, bizományban hozták volna a forgalmazótól, de valamiért nem hívtak. Róla van szó: Trek 7300. Napok óta a neten keresek róla review-ket és nézegetem a képeket, szóval nagy csalódás lesz, ha mégsem lesz jó a 205cm-es magasságomhoz. Az tetszik, hogy nagy kereke van és elég magas maga a váz is, bár a régi “férfi kerékpárokhoz” képest nem tűnt hosszúnak, de az is igaz, hogy kiállítva csak 17-es vázmérettel volt.

Nem titkolt hátsó szándék, hogy erre lehet gyerekülést is szerelni (merev vázas), ami jól fog jönni néhány hónap múlva, amikor Ákost már bele lehet ülteni egy ilyenbe.

És itt a hazafelé tartó kicsit downhill szerű videó: