Kodak szabadalmak

Tim Carmondy blogja a Wired’s Epicenter-en a „Kodak szabadalmak értékéről” (the value of Kodak’s patent portfolio) című bejegyzésében megpróbálja összeírni az összes Kodak szabadalom értékét. Sokan úgy tekintenek a szabadalmakra, mint valami rossz dologra, ami visszafogja a technológia fejlődését, nézzük, valóban így van-e. A Google nemrégiben vásárolta fel a Motorolát 12.5 millió dollárért, egyértelműen a Motorola által birtokolt szabadalmak megszerzése érdekében. A Nortel szabadalmi portfóliója pedig 4.5 millióért kelt el, szintén a Google vásárolta meg. Ez egy óriási és kegyetlen piac a technológiákat birtokló nagyvállalatok között.

A Kodak hihetetlenül nagy számú szabadalommal rendelkezik a mobil fényképezés terén, 150 éve invesztál fejlesztésbe és rohan minden egyes újítással a szabadalmi hivatalba. Az Instagram korában ez a viselkedés páratlan volt, de sikeresen meg tudta védeni a cég azt a termékét, amivel a világon először állt elő. A Bloomberg szerint a Kodak 3 milliárd dollárnyi szabadalommal rendelkezik.

Mi is pontosan a szabadalom? Alapvetően egy állami monopólium annak érdekében, hogy a feltalálók a saját találmányaikat megvédhessék a másolástól és így a találmányok haszna őket illethesse. Normális esetben a szabadalmak elévülnek és a találmány ezután közkinccsé lesz. A nagyvállalatok szabadalmai több évtizedesek, néhányuk pedig akár 150 éves is lehet. Maga a levédett termék pedig általában egy féléves ciklusra készül, ennyi ugyanis a piacon az átlagos megújulási ideje egy termékvonalnak.

A legnagyobb irónia az egészben, ahogy az amerikai gazdaság működik. Egy New York-i kezdő vállalkozás, a Betabeat egy új kamera ötletén dolgozik és rá kell jönnie, hogy a terméket nem fogja tudni piacra dobni, mivel legalább 50 Kodak szabadalom licencét kellene megvásárolnia hozzá. Ellenkező esetben költséges szabadalmi per elé nézne a cég. A Betabeat több száz mérnököt, műszerészt és optikust tudna foglalkoztatni. Csak emlékeztetőül: a Kodak 1000 szakképzett alkalmazottjától vált meg az elmúlt évben.

A Betabeat többet is meg fog tudni a helyzetéről a jövő héten, amiről be fogok számolni, de zárszóként annyit, hogy nagyon káros, ahogy ezek a nagyvállalatok működnek. Ezek a „tech giant” cégek rengeteg pénzen ülnek, de nem nagyon forgatják. Pedig kellene. A pénz nagy részét a szabadalmi portfóliók elmélyítésére és az ügyvédek óradíjára fordítják ellehetetlenítve a kezdő vállalkozások próbálkozásait miközben ők maguk nem sokat fordítanak fejlesztésre. A véleményem az, hogy sokkal kevesebb ügyvédre és pénzügyesre van szükség és jóval több mérnököt és szakembert kellene alkalmazni, valamint az értelmetlen jogi hadakozás helyett a kiadott termékekre és a vásárlókra kellene koncentrálni. Így elkerülhető az olcsó kínai áruk térhódítása is. Egy kínai cég nem fog licencdíjat fizetni, így jóval előnyösebben fog tudni bármit is gyártani. Amint a minőségi problémákat megoldják és az előbb következik be, mint a nyugati vállalatok észbekapása, abban az esetben csúnya jövő elé néz majd a nyugat gazdasága.

Egy volt Kodak dolgozó írta:

As an ex-Kodak employee, Kodak has not been focused on its people for at least 15 years. Kodak was focused on making Wall Street happy. And the fastest way to make Wall Street happy was to announce a downsizing/rightsizing/layoff. After you do that for a while, you go beyond cutting fat, beyond cutting muscle, to the point now where they're auctioning off kidneys. Sad, really. There was some VERY cool tech I worked with in the early '90s that is only now really mainstream.

Magyarul: „Volt Kodak alkalmazottként azt láttam, hogy a Kodak nem a vásárlóival törődött az elmúlt 15 évben. A Kodak kizárólag a Wall Street-et akarta boldoggá tenni. Ehhez a leggyorsabb út a leépítés és átszervezés volt.

Ha ezt sokáig csináljuk, erősek leszünk és a befektetett pénzünk gyorsan megtérül.

Tényleg szomorú. A Kodak egy igazi, nagyon cool márka volt jó ötletekkel, a ‘90-es években nagyon szerettem ott dolgozni, de ma már középszerűségbe süllyedt.”