Miért tanulj a Flyaway siklóernyős iskolánál?

Nyár végén ellátogattam egy kedvcsináló napra a Flyaway siklóernyős iskolánál. Évek óta szerettem volna kipróbálni a siklóernyőzést, ez a vágy körülbelül azóta él, amióta a nászutunkon végignéztünk egy siklóernyős lecsúszást a partra ereszkedő szerpentin felett. Több nyolcast rajzolt a levegőben és leszállt a tenger felé, összecsomagolta az ernyőt a hátizsákba és felvette a fürdőnadrágot. Akkor még nem tudtam, hogy a siklóernyővel emelkedni is lehet, de az ereszkedő siklóernyőt is ki akartam próbálni. Mókásnak tűnt. Sokáig nem foglalkoztam ezzel a sporttal, de nyáron elkezdtem utánanézni a hazai lehetőségeknek.

Mivel elsősorban az elvárások számítanak a választásnál, megpróbálom összeszedni azokat a pontokat, amik nekem fontosak voltak, amikor úgy döntöttem, hogy pont ennél a siklóernyős iskolánál fogok tanulni.

• Túrák. Legyen aktív élet az oktatás után is, ne hagyják magára a siklóernyőst.
• Közvetlenség. Azaz az oktatók nem vásárlóknak tekintik a tanulókat, hanem partnereknek.
• Felszerelés. Ne legyen elavult, életveszélyes. Sok oktató még mindig 20 éves trapéz alakú ernyővel oktat, sok ilyet láttam és a rádió sem mindig alapkellék.
• Tudás. A szűk keresztmetszet azt hiszem ez. Oktatni bárki tud, de egy oktató legyen a legjobb a saját területén.
• Online megjelenés. Legyenek aktívak az interneten is, használják ki ezt a lehetőséget.

Az oktatás több szintből áll és az első néhány alkalmat kivéve, ahol legfeljebb sík terepen lehet néhány métert elemelkedni, minden szinten lehet jókat repülni. A legfontosabb a “ground handling”, magyar szlenggel a kutyázás. Itt alapvetően az ernyő stabil kezelését tanuljuk a földön, ami elengedhetetlen az elstartoláshoz. Folyamatos, egyirányú szélben érdemes erre ráérezni, de ha sikerült, az ernyővel a fejünk fölött bárhova el lehet sétálni a placcon. Széles vigyorral.

A másik szint a startolás, ami szintén egy nagyon fontos lépcső és többféle technikát kell megtanulni, amit majd később a különböző körülmények esetén lehet használni. Kifordulós start például erősebb szélben hasznos, a belefutós pedig gyenge szélben.

A következő szint a kisdombozás, amikor már a levegőben a lejtőszelet kihasználva emelkedünk a domboldalon jó eséllyel fel. Hosszabb gerincen és jó szélben végig lehet siklani ezzel a technikával. Itt már komolyabb repüléstechnikát lehet összeszedni. Jelenleg ennek az elején tartok.

Miután ez megvan és már tudunk fület csukni, ismerjük az összes fordulót, a repülés KRESZ-ét, amihez a Flyaway egy valóban igényes, saját kiadású könyvet is ad, tovább léphetünk a termikrepülés irányába. Azt hiszem innentől már folyamatos tanulás és tapasztalás a cél nagyszerű repülésekkel, egyre nagyobb távokkal.

A Flyaway honlapján a naptárat végignézve rá lehet jönni, hogy havonta akár több nagyobb túrát is szerveznek külföldre. Csak a szabadidő és a pénztárca szab határt a programoknak. Vannak viszonylag közeli és elég távoli túrák is, az egész föld olyan helyét be lehet járni velük, ahol érdemes siklóernyőt eregetni.

Egy idő után saját felszerelés is kell. Első körben én jó minőségű PMR rádiókat szereztem be és most kezdem érezni, hogy jó lenne egy saját sisak is, mert az oktatós sisakok kissé viseletesek (és sokan sokszor beleizzadtak már). Azt hiszem utána egy beülő lesz még. Ernyőt én 2-esig nem veszek, mivel ahogy kiszámoltam, olcsóbb a Flyaway-től bérelni “DHV1-2”-es ernyőt az átmeneti időszakban, amíg a tudásom nem elég egy 2-es ernyőhöz. Ami még nagyon fontos az a jó minőségű bakancs. Rengeteg gyaloglást kell kibírnia és a földetéréseknél tartania kell a bokát. Egyáltalán nem javaslom az 50000(+) Ft-os túrabakancsokat, mert ennek a feléért lehet sokkal strapabíróbb (és kevésbé divatos) katonai bakancsokat venni. Pl Bundeswehr ejtőernyős ugróbakancs. De ez legyen ízlés és pénztárca kérdése. Annyit még ehhez, hogy a beakasztós fűzőkapcsok veszélyesek, mert beakadhatnak az ernyő zsinórjaiba.

A tanuláshoz elengedhetetlen a megfelelő állóképesség és a jó kondíció. Ez az első alkalommal érezhető leginkább, mivel akkor még komoly fizikai erő szükséges az ernyő levegőbe emeléséhez. Az izomláz garantált. Később majd kisújjal felhúzható, de ahhoz kell egy nap, amíg ráérez az ember. Leginkább az elején biztosan sok hegyet kell majd sokszor megmászni és bizony a kisdombos startoknál nem elég csak egyszer lecsúszni, majd hazamenni, mert úgy nem lesz lehetőség a próbálkozásra. Ha például rosszul fogjuk a kiforulás után a fékeket, addig kell próbálkozni, amíg jó nem lesz. Egy jó adag kitartás soha sem árt, főleg ha nem jön össze első-második-harmadik alkalommal valami. Azt hiszem ez az oka a lemorzsolódásnak is.

Bárki, aki siklóernyőzésre adja a fejét, hasznos információkhoz juthat ebből az írásból és remélem sikerül eldönteni, hogy hol szeretne tanulni. A fentiek alapján én a Flyaway-es fiúkat (és lányokat) találtam a magyarok közül a legjobbnak és legfelkészültebbnek.

Néhány hasznos video:

https://www.youtube.com/watch?v=DWTUdqcrNkE https://www.youtube.com/watch?v=sqZNtgy2PTI https://www.youtube.com/watch?v=RDK0nCNY-V4