“Freelancing”: két év Magyarországi vállalkozósdi

Szabadúszóként nagyon könnyű azt mondani, hogy mindent elvállalok, bárkinek, aki fizet érte. Viszont két év után ezt már nem állítanám. Nem hiszem, hogy valaha is fogok Magyar ügyfeleknek dolgozni a jövőben, ezért megosztom azokkal a szerencsétlenekkel a tanácsaimat, akik ezt tervezik vagy már benne is vannak a levesben.

Kinek nem?

A legfontosabb az ügyfelek megválogatása. Néhány rossz, jó és kevésbé fájdalmas tapasztalat alapján jelenleg ezeknek a követelményeknek kell teljesülnie, hogy valakit biztosan kizárjak:

Hogyan szerezzünk munkát?

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy Magyarországon ne magyar ügyfeleknek dolgozzunk, egyszerűen a fizetési morál, az informatikai háttér csak nagyon ritkán adott ahhoz, hogy bármi értelmeset alkossunk. Az elektronikus fizetésnek is, ha például egy kártyás fizetést szeretnénk implementálni rengeteg buktatója van a humbla-bumbla banki átjárók miatt. A PayPal pedig nem beszél magyarul, a gyatra nyelvtudás miatt pedig ez kizárja az internetezők 95%-át. És ha ez még nem lenne elég, a magyar online vásárlók 80%-a az utánvétes vásárlást preferálja. Tehát akkor fizet, ha már a kezében van a csomag. Készpénzzel. Vagy ha szolgáltatást vesz, sárga csekken. Komolyan. Az öcsémnek még bankkártyája sincs. Pedig elég messze vagyunk Indiától és az öcsém egy felvilágosult lény. Mégis hol szerezzünk munkát? Nos ha Magyar ügyfeleket akarsz, ezeket próbáld meg:

Mennyit kérhetek el?

A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz az az alulárazás. A mennyire pedig csak kérdéssel lehet felelni. Ki az ügyfél? Mit kell fejleszteni? Sokat fog-e a megoldásoddal keresni? Szerintem 4000Ft/óra egy olcsó szabadúszó órabér, de ha például egy választási rendszert kell fejleszteni egy kereskedelmi TV csatornának, nyugodtan meg lehet szorozni amennyivel jól esik. Utólag azt mondom, hogy aki nem tud havi 400 000 Ft-ot számlázni, az valamit rosszul csinál.